A kiközösítés és a kiátkozóbulla elégetése (1520/21)
Luther véglegesen elhatárolja magát a pápaságtól.
A római kúria állandó támadásai miatt Luther kénytelen a vallási nézeteit önálló teológiává alakítani. Ezért 1520- 21-ben három nagy reformátori írásán dolgozott: "A német nemzet keresztény nemességéhez", "Az egyház babiloni fogságáról" és "A keresztény ember szabadságáról". Ezen írásaival teljesen elhatárolódik Rómától.1520-ban ismét elindították ellene az eretnekpert. Ennek csúcspontja 1520. június 15., amikor is átokkal fenyegették meg, amennyiben tanítását nem vonja vissza.
A kiátkozóbulla elégetése és az egyházi átok.
Luther erre tüntetőleg reagál: 1520. december 10-én elégeti a pápai kiátkozóbullát ("Exurge Domine"), az egyházi törvénykönyvet és ellenfelei könyveit azon a helyen, ahol most Wittenbergben a Luther- tölgy található. Az elégetés közben halkan néhány latin szót mormolt, állítólag ezeket: : "Mivel megzavar- tad Isten igazságát, pusztítson el az örökös tűz."
Ez a cselekedete végleges és visszavonhatatlan szakítás volt Rómától. A pápa 1521. január 3-án kimondta Lutherre az egyházi átkot.
V. Károly császár találkozott a lutherbarát hangokkal a tartományokban, és látta a lutheri tanítások hatását néhány fejedelemén, akik azt remélték, hogy Luther gyengíti a pápai kúria hatását a birodalmi politikára. Ezért kényszerült a császár Luthert meghallgatni. Meghívta a "lázadót" a wormsi birodalmi gyűlésre és kíséretet is ígért neki.
